- Ji! Ji! Hahó! Itt vagy?- lengette meg kezét orrom előtt Mimi."Elmúltak azok az idők, hogy szegény szerencsétlenként pityeregjek. Nem vagyok ..., a szerelmét visszavágyó tehetetlen nő, és nem vagyok az aggódó, a bosszúra éhes asszony, aki dühében fel alá járkál. Nem vagyok se lány, se társ, sem anya, nem vagyok bűnbánó, szomorú, megfélemlített vagy épp kilátástalan. Soha nem is voltam. Mind csak álarc, egy játék." -Ezel-Bosszú mindhalálig c. film-
- Persze. Miért ne lennék?- kérdeztem mosolyogva.
- Csak mert már percek óta szólongatlak, de nem figyelsz rám. Induljunk, mert elkésünk a suliból!- szólt rám kissé ingerülten, de rosszkedve azonnal eltűnt, amint derekánál fogva magamhoz rántottam és megcsókoltam. Észre sem vettem, hogy befejeztük a reggelit. Jól elbambultam...
Mimi POV
Jiyong mostanában olyan fura. Túl kedves. Mármint ez nem azt jelenti, hogy máskor nem az, vagy, hogy nem szeretem, hogy ilyen, csak... Nem szokott ennyire kedves lenni. De kivételesen nem kérdezősködtem. Láttam rajta, valahol máshol járt fejben. Ki tudja? Nála soha nem lehet tudni, hogy mit forgat a kútfőjében. Akármilyen régóta is ismeri az ember vagy akármennyire is áll hozzá közel, a valódi énjét még senkinek sem mutatta meg. Itt vagyok én. Nyolc hosszú éve vagyunk egymás mellett a fiatalkorunk ellenére, nem sok mindent tudok róla. Igen... Ma nyolc éve. Hogy repül az idő! Jajj, ez olyan volt, mintha egy nyolcvanéves nagymama mondta volna helyettem. Lehet, hogy elkezdtem öregedni? Mondom ezt alig 15 évesen. Vagyis, 14 és fél, bár édes mindegy. Az viszont komoly, hogy elkezdtem őszülni! Nem viccelek! GD-nek mindig én festem a haját-ami jelenleg szőke- és mostanában már nekem is vesz fekete hajfestéket, mivel azért én szeretném megőrizni a természetességem.
- Sziasztok!- köszönt ránk a négyes fogat. Ennyire elmerültem volna a gondolataimban?
- Sziasztok!- köszönünk vissza kórusban mi is Ji-vel.
- Mizújs a paradicsomban?- tette fel szokásos kérdését Seungri. Minden reggelünk így kezdődött. Megálltunk az iskola épülete előtt és beszélgettünk.
- Semmi új- válaszolta helyettem is meg a kérdést GD.
Áprilishoz képest elég hűvös volt. Laza farmerkabátom nem sokat védett a hideg szellők ellen. Könnyedén áthatolt a levegő a cérnák közötti, szinte szabad szemmel észrevehetetlen lukakon. Megborzongtam, amint elérték bőrömet és közelebb bújtam az én Sárkányomhoz. Ő csak gyengéden átkarolta vállaimat, a fülemhez hajolt és belesuttogott.
- Miért nem mész be? Mindjárt megfagysz. Nem szeretném, ha lebetegednél. Most nem.
- Semmi bajom, csak kicsit hűvös van. Ennyitől igazán nem lesz semmi gondom- húzódtam távolabb, hogy bebizonyítsam, igenis bírom a hideget. Ami egyáltalán nem volt igaz.
- Tényleg meg fogsz fázni- mondta TOP, amit Daesung is helyeselt.
- Mimi, kemény csaj vagy, de a szél ellen te sem tehetsz semmit. Nem irányíthatod- fokozta tovább Sunggie.
- De...- kezdtem volna bele ellenérveimbe, csak sajna ők öten voltak ellenem és Seungri-vel még mai napig sem fényes a kapcsolatunk.
- Semmi de! Gyere baby, bekísérlek- igen, baby. Ezt pedig nem más mondta, mint Taeyang. Neki vált szokásává ez a becenév, mert szerinte olyan vagyok, mint egy gyerek, egy baba. De mit vár egy 15 éves gyerektől?
Ahh, férfiak... Még van képük azt mondani, hogy a nők a megfejthetetlenek... Most komolyan! De a legszebb, hogy drága barátom, becses nevén Kwon Jiyong, még meg is mosolyogja ezt a becézésem, holott féltékeny hősszerelmeként kellene viselkednie, hogy mégis hogy meri egy másik hapsi- aki mellesleg az egyik legjobb barátja- így nevezni az Ő barátnőjét! Ehelyett, csak mosolyog. Egyszer olyan nagyon szívesen letörölném az arcáról azt az önelégült mosolyt. Általában ezt az után szoktam az arcán látni, hogy mi... Mindegy.
Taeyang átvette vállaim ölelését Ji-től, így már az ő karjai nehezedtek rám. Kicsit zavart tekintettel néztem körbe, hogy miért akarnak ennyire eltávolítani, hogy YB-től is képesek megválni, csak, hogy engem távol tartsanak maguktól... Mondjuk, Bae úgyis visszamegy hozzájuk, mivel az általános iskolában nem nagyon tartózkodhatnak a középsulisok. Még szerencse, hogy a két intézmény egymás mellett van és nem kell messzire elválnunk egymástól a fiúkkal. Az évek alatt annyira összenőttünk már, hogy egy napot sem bírtunk ki egymás nélkül. Folyton együtt lógtunk, amikor csak tehettük. Sok mindenre megtanítottak a srácok. Az utcai élet küzdelmeire. Gyakran volt olyan, hogy koldusnak adtuk ki magunkat és pénzt csórtunk a gazdagoktól. Vagy kiszúrtuk az olyan boltokat, ahol idősek az eladók és loptunk, vagy legalábbis átvertük őket. Az átverés alatt azt kell érteni, hogy negyed annyi pénzt sem adtunk oda apróban, mint annak az értéke, amit venni akartunk. Hyeyoon is sokat tanított nekem. Megmutatta, hogyan kell nőként viselkedni. A jó és rossz oldalt is. Titkon még táncot is tanított nekem. A legtöbb ember lenézi a táncosnőket, hogy mind könnyűvérű és olcsó kurva. Nos, ez így nem teljesen igaz. Általában a feszültséget vagy szexszel vagy mozgással szokás levezetni. Ők, vagyis mi a kettő keverékét alkottuk meg. Olcsónak pedig egyáltalán nem olcsók. Sőt, drágák, mivel nem keveset kérnek a szolgáltatásikért. Azért én nem vagyok olyan, mint ők. Szerencsére... De lebecsülni akkor sem szabad őket! Nekik ez a "munka" hozza a kenyérre valót. Inkább azokat kéne alázni, akik igénybe veszik őket. Bár, akkor meg nem tudnának megélni. De akkor se semmirekellőek, mivel saját magamon tapasztaltam, hogy igen kemény fizikai erő kell ahhoz, hogy a rúdon el tudjam végezni a gyakorlatokat. Ettől lettem erős. Meg persze azoktól az önvédelmi gyakorlatoktól, amiket a fiúk tanítottak. Biztosak szerettek volna lenni abban, hogy akkor is meg tudom védeni magam, ha nincsenek mellettem. Pedig eddig még nem mentem nélkülük sehová, ami lehet fura, de nekem megszokott volt. Olyanok voltunk, mint egy nagy család.
A folyosón végighaladva mindenki minket bámult, pedig már igazán megszokhatták volna. De nagy valószínűséggel az volt érdekes a bámészkodóknak, hogy nem GD kísért végig a teremig, hanem Taeyang. Igen, így még nem láttak. Bár, nekem Bae olyan, mint egy bátyó, Daesung-gal, Seungri-vel és TOP-pal együtt. Csak G-Dragon volt több számomra. Sokkal több. Ő nem testvér volt, hanem egy társ. Jó, ilyen fiatalon ezt könnyű kijelenteni, főleg az első szerelemnél. De, rajta kívül soha senkim nem volt. Jiyong megígérte nekem, amint végez az iskolával, betölti a 18-at, összeszedi magát anyagilag és kihoz abból a rohadt nevelőintézetből... Akkor már lehet a gyámom és együtt élhetünk. Persze nem szép dolog, hogy a "gyámommal" szűröm össze a levet, de mi szeretjük egymást. Ez ellen senki nem tehet.
A terem elé érve Bae a vállaimnál fogva maga felé fordított.
- Na, baba, légy jó!- húzott magához egy ölelésre. Kicsit meglepődtem, eleinte nem viszonoztam, majd ügyetlenkedve megveregettem a hátát. Nevetve húzódott el tőlem, elköszönt és hátat fordítva nekem visszament a többiekhez.
Az osztályteremben döbbent arckifejezések fogadtak. Odakullogtam a padomhoz, amit közel s tova nyolc éve koptattam, hátamat a falnak döntve ültem le a székre. A hátsó sorokból halk nevetést hallottam. Nem foglalkoztam vele addig, amíg meg nem láttam két árnyékot törékeny testemre vetülni. Felpillantottam és nem lepődtem meg. Juwon és Sanghun takarták előlem a neoncsövek gyér fényét. Gyilkos mosolyt villantottam feléjük. Imádtam ezt az arckifejezésemet.
- Hamar túltetted magad Dragonon Micha. Pedig esküdni mertem volna, hogy reggel még majd elnyeltétek egymást. Vagy ez olyan mint az iszlámoknál, több pasid van?- húzta fel egyik szemöldökét Juwon és kicsit előrébb hajolt.
- Te hülye, a férfiaknak lehet több feleségük, nem fordítva...- válaszoltam neki lekezelően. Erre kicsit felkapta a vizet.
- Ugyan mindegy. A lényeg az, hogy egy mocskos kis kurva vagy- na, erre már nagyon is felfigyeltem. Közelebb hajolt, hogy a fülembe suttoghasson.- Azért remélem egyszer én is kipróbálhatlak. Talán kölcsönkérlek Dragontól, aztán elmegyünk TOP nővérének a bárjába és...
Nem hagytam neki, hogy befejezze a mondatot. Megragadtam pólója nyakát és magamhoz húztam, miközben felálltam a székemről. Hirtelen mindenki megfagyott és minket nézett. Dühödt tekintettel néztem szemeibe, de ő csak vigyorgott. Élvezte. A francba is! Sikerült felhúznia! Ha nem hozta volna fel Jiyong-ot...
- Na, mi van? He? Csak ennyi telik tőled?- kérdezte lihegve. Nem válaszoltam neki. Csak én is követtem példáját és a képébe vigyorogtam. Azt a szokásos gyilkos mosolyomat vettem elő. Ellöktem magamtól. A végén még meghallotta volna a gondolataimat. A padok közé esett be. Sanghun segített neki felállni.
- Te rohadt kurva! Mit képzelsz magadról?! Csak várd ki a végét! Egyszer úgyis...
Behúztam neki. Áucs!!! Ez iszonyatosan fájt! A filmekben ilyenkor a főhős csak magabiztosan kisétál, én meg az öklömet a számhoz véve küszködök a sírás ellen. Aish! Eddig csak fáslizva ütöttem a boxzsákot, de így majd' belehaltam a fájdalomba. De egy tény vigasztalt. Nem csak én. Juwon az orra elé tartotta kezét, hogy megakadályozza a lecsöppenni akaró vércseppek útját. Pedig az arcába ütöttem. Lehet, megcsúszott az öklöm. A fájdalomtól semmi mást nem éreztem. A fiú, ha ölni tudott volna a szemével, én már halott lettem volna. Épp vissza akart támadni, de szerencsére fiatalabb társa, Sanghun közénk állt. Szólásra nyitották a szájukat, de ebben a szent pillanatban nyílt az ajtó és lépett be rajta az osztályfőnök. Az asszony annyira meglepődött. hogy álla a padlóval került közelebbi ismeretségbe, amit pár másodperccel utána követtek a kezében tartott könyvei. Alig tudott kinyögni valamit. Csak hebegett, habogott.
- Itt meg mi a jó Isten folyik?- kiáltotta el magát.
- Ez a csaj csak úgy behúzott nekem- felelte ezt az oltári nagy baromságot a sebesült.
- MiI?! Ez nem igaz! Idejött és olyan szavakkal illetett, amik nem igazak! Provokált- mondtam, de teljesen feleslegesen. Már megtanultam, hogy ebben az iskolában nem az a hibás, aki miatt történik valami, hanem az aki elkövette és ebben az esetben én lennék az a személy.Tudtam, hogy ebből csak rosszul jöhetek ki.
- Csend legyen! Mindketten az igazgatóhoz. Nyomás!
Még sosem láttam ilyen idegesnek a tanárnőt. De, egyszer mindet el kell kezdeni, nem? Szerintem ez egy szörnyen elindult nap...
Juwon-nal néma csendben sétáltunk a folyosó két oldalán, hogy a lehető legtávolabb kerüljünk egymástól. Időközben elállt az orrvérzése, de egy összetekert zsebkendőt dugott bele, biztos, ami biztos alapon. Nem mondom, de mást is feldughatna magának máshová.
Az irodához érve, én mentem előre. Bekopogtam és beléptem. Először az asszisztensével találtam szembe magam. Az alacsony, duci, festett szőke nő megilletődve nézte megjelenő alakunkat, majd egy ajtóra bökött a tollával. Vettem a lapot és egyenesen megcéloztam azt. Ahogy beléptem, egy éppen a papírmunka felé görnyedő, ötvenes éveiben járó, kopaszodó férfival találtam szembe magam. Illedelmesen meghajoltam és példámat követte a mögöttem érkező idegesítő személy is. Az úr is meglepődött rajtunk, mint mindenki.
- Fiam, veled meg mi történt?- kérdezte Juwont. Már rosszul kezdődött.
- Az úgy volt, tisztelt igazgató úr, hogy mikor elhaladtam ennek a lánynak a padja mellett, ő ok nélkül rám támadt- felelte szomorú, fájdalmas tekintettel, mint akit megérintett a dolog. Ch... Jó színész.
- Ez hazugság!- kaptam fel azonnal a vizet, ezzel csak mélyítve a megásott gödrömet.- Provokált!
- Na, és mivel provokált téged ez a kedves fiatalúr?- szögezte nekem a kérdést az igazgató.
- Olyan szavakkal illetett, amiket nem szívesen ismételnék meg- válaszoltam lesütött szemekkel. Biztos voltam benne, hogy ezt nem veszi be. Hallott már rólam...
- Vannak olyan szavak, amiket ön nem ismételne meg?- kérdezte szórakozottan. Legszívesebben őt is képen nyomtam volna, csak sajnáltam az öklömet.- Akkor én azt az ügyet le is zárnám. Juwon, nagyon sajnálom, ami történt veled. Kérlek fáradj vissza a terembe, de ha gondolod meglátogathatod az iskolaorvost is.
- Rendben uram. Köszönöm. Akkor én most elmennék a rendelőbe- azzal meghajolt és kiment, de még előtte felém küldött egy puszit, majd kacsintott. Elsőnek tátott szájjal szemléltem az eseményeket, de ezek után úgy forrongtam a dühtől, félő volt, hogy meggyullad a hajam.
- Fiatal hölgy! Magának pedig behívatom a gyámját. Kérem várakozzon a folyosón!
- De...
- Semmi de! Azt mondtam, kifelé! Az én iskolámban nem vagyok hajlandó eltűrni ezt a fajta viselkedést! Még egy fiútól sem, nemhogy egy lánytól! Meglátszik, hogy az intézetben nem lettek megnevelve. Hiányzott az apafigura. Csak azt nem értem, hogy Juwon, hogyan lehet jól nevelt, ha ön nem az. Lehet, a vérében van.
Összeszorított fogakkal és ököllel néztem farkasszemet az emberrel. A fogaim majdnem kitörték egymást. A körmeim annyira belevájták magukat tenyerembe, hogy még a vér is kiserkent.
- Nem hallotta? Nyomás!- mordult rám.
Feldúltan hagytam el a helységet. A folyosón leültem az ott elhelyezett székekre. Nem tudtam elhinni, hogy a diri valóban ezt mondta! Még, hogy hiányzott az apafigura. Ha ő lett volna az az ember, aki a példát mutatja, lehet még több verésben lett volna részem. Részünk, a többi gyerekkel együtt. Megsebzett tenyereimet vizsgálgattam, miközben vártam az ítéletem időpontját.
Nem is kellett sokáig várakoznom. Han asszony jött értem, akivel mellesleg olyanok voltunk, mint észak és dél. Azóta utáljuk egymást, hogy nyolc évvel ezelőtt megbüntetett azért, mert nem mentem vacsorázni. Miatta kellet felmosnom az étkezőt. Miatta tudtam meg, hogy Baek hogyan halt meg, ami, mondjuk nem is olyan rossz. Azóta is barátok vagyunk a szellem-fiúval. Bár, voltak hullámvölgyeink az elején, mikor nem voltam képes elfogadni, hogy igen is látom a szellemeket. Vagyis csak egyet. Őt.
A nő úgy vonult be az irodába, hogy rám sem nézett. Nem tudtam, hogy most utána kéne-e mennem vagy jobb, ha kint maradok. Szóval inkább maradtam. Ólomlassúsággal halad előre a falra függesztett óra másodpercmutatója. Azt hittem, hogy egy örökkévalóságig ültem ott, de aztán nyílt az ajtó és egy kedélyesen nevetgélő Han asszony lépett ki rajta, nyomában az igazgató úrral. Rám néztek és mindketten elhallgattak. Szemükben megvetés, lenézés és undor tükröződött.
- Nyugodjon meg, drága igazgató úr! Hye Micha megkapja a neki járó büntetését. A viszont látásra- búcsúzott egy meghajlás keretében a nő.
- Úgyszintén! Örültem a találkozásnak!- majd becsukta irodája ajtaját.
- Gyere te kis semmirekellő! Megtanítalak, hogyan kell viselkedni- vetette oda nekem az asszony és elindult.
Ezen a helyen fordítva működnek a dolgok. Itt nem igaz az, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. Itt mindig én esek bele és süllyedek egyre mélyebbre...
Taeyang átvette vállaim ölelését Ji-től, így már az ő karjai nehezedtek rám. Kicsit zavart tekintettel néztem körbe, hogy miért akarnak ennyire eltávolítani, hogy YB-től is képesek megválni, csak, hogy engem távol tartsanak maguktól... Mondjuk, Bae úgyis visszamegy hozzájuk, mivel az általános iskolában nem nagyon tartózkodhatnak a középsulisok. Még szerencse, hogy a két intézmény egymás mellett van és nem kell messzire elválnunk egymástól a fiúkkal. Az évek alatt annyira összenőttünk már, hogy egy napot sem bírtunk ki egymás nélkül. Folyton együtt lógtunk, amikor csak tehettük. Sok mindenre megtanítottak a srácok. Az utcai élet küzdelmeire. Gyakran volt olyan, hogy koldusnak adtuk ki magunkat és pénzt csórtunk a gazdagoktól. Vagy kiszúrtuk az olyan boltokat, ahol idősek az eladók és loptunk, vagy legalábbis átvertük őket. Az átverés alatt azt kell érteni, hogy negyed annyi pénzt sem adtunk oda apróban, mint annak az értéke, amit venni akartunk. Hyeyoon is sokat tanított nekem. Megmutatta, hogyan kell nőként viselkedni. A jó és rossz oldalt is. Titkon még táncot is tanított nekem. A legtöbb ember lenézi a táncosnőket, hogy mind könnyűvérű és olcsó kurva. Nos, ez így nem teljesen igaz. Általában a feszültséget vagy szexszel vagy mozgással szokás levezetni. Ők, vagyis mi a kettő keverékét alkottuk meg. Olcsónak pedig egyáltalán nem olcsók. Sőt, drágák, mivel nem keveset kérnek a szolgáltatásikért. Azért én nem vagyok olyan, mint ők. Szerencsére... De lebecsülni akkor sem szabad őket! Nekik ez a "munka" hozza a kenyérre valót. Inkább azokat kéne alázni, akik igénybe veszik őket. Bár, akkor meg nem tudnának megélni. De akkor se semmirekellőek, mivel saját magamon tapasztaltam, hogy igen kemény fizikai erő kell ahhoz, hogy a rúdon el tudjam végezni a gyakorlatokat. Ettől lettem erős. Meg persze azoktól az önvédelmi gyakorlatoktól, amiket a fiúk tanítottak. Biztosak szerettek volna lenni abban, hogy akkor is meg tudom védeni magam, ha nincsenek mellettem. Pedig eddig még nem mentem nélkülük sehová, ami lehet fura, de nekem megszokott volt. Olyanok voltunk, mint egy nagy család.
A folyosón végighaladva mindenki minket bámult, pedig már igazán megszokhatták volna. De nagy valószínűséggel az volt érdekes a bámészkodóknak, hogy nem GD kísért végig a teremig, hanem Taeyang. Igen, így még nem láttak. Bár, nekem Bae olyan, mint egy bátyó, Daesung-gal, Seungri-vel és TOP-pal együtt. Csak G-Dragon volt több számomra. Sokkal több. Ő nem testvér volt, hanem egy társ. Jó, ilyen fiatalon ezt könnyű kijelenteni, főleg az első szerelemnél. De, rajta kívül soha senkim nem volt. Jiyong megígérte nekem, amint végez az iskolával, betölti a 18-at, összeszedi magát anyagilag és kihoz abból a rohadt nevelőintézetből... Akkor már lehet a gyámom és együtt élhetünk. Persze nem szép dolog, hogy a "gyámommal" szűröm össze a levet, de mi szeretjük egymást. Ez ellen senki nem tehet.
A terem elé érve Bae a vállaimnál fogva maga felé fordított.
- Na, baba, légy jó!- húzott magához egy ölelésre. Kicsit meglepődtem, eleinte nem viszonoztam, majd ügyetlenkedve megveregettem a hátát. Nevetve húzódott el tőlem, elköszönt és hátat fordítva nekem visszament a többiekhez.
Az osztályteremben döbbent arckifejezések fogadtak. Odakullogtam a padomhoz, amit közel s tova nyolc éve koptattam, hátamat a falnak döntve ültem le a székre. A hátsó sorokból halk nevetést hallottam. Nem foglalkoztam vele addig, amíg meg nem láttam két árnyékot törékeny testemre vetülni. Felpillantottam és nem lepődtem meg. Juwon és Sanghun takarták előlem a neoncsövek gyér fényét. Gyilkos mosolyt villantottam feléjük. Imádtam ezt az arckifejezésemet.
- Hamar túltetted magad Dragonon Micha. Pedig esküdni mertem volna, hogy reggel még majd elnyeltétek egymást. Vagy ez olyan mint az iszlámoknál, több pasid van?- húzta fel egyik szemöldökét Juwon és kicsit előrébb hajolt.
- Te hülye, a férfiaknak lehet több feleségük, nem fordítva...- válaszoltam neki lekezelően. Erre kicsit felkapta a vizet.
- Ugyan mindegy. A lényeg az, hogy egy mocskos kis kurva vagy- na, erre már nagyon is felfigyeltem. Közelebb hajolt, hogy a fülembe suttoghasson.- Azért remélem egyszer én is kipróbálhatlak. Talán kölcsönkérlek Dragontól, aztán elmegyünk TOP nővérének a bárjába és...
Nem hagytam neki, hogy befejezze a mondatot. Megragadtam pólója nyakát és magamhoz húztam, miközben felálltam a székemről. Hirtelen mindenki megfagyott és minket nézett. Dühödt tekintettel néztem szemeibe, de ő csak vigyorgott. Élvezte. A francba is! Sikerült felhúznia! Ha nem hozta volna fel Jiyong-ot...
- Na, mi van? He? Csak ennyi telik tőled?- kérdezte lihegve. Nem válaszoltam neki. Csak én is követtem példáját és a képébe vigyorogtam. Azt a szokásos gyilkos mosolyomat vettem elő. Ellöktem magamtól. A végén még meghallotta volna a gondolataimat. A padok közé esett be. Sanghun segített neki felállni.
- Te rohadt kurva! Mit képzelsz magadról?! Csak várd ki a végét! Egyszer úgyis...
Behúztam neki. Áucs!!! Ez iszonyatosan fájt! A filmekben ilyenkor a főhős csak magabiztosan kisétál, én meg az öklömet a számhoz véve küszködök a sírás ellen. Aish! Eddig csak fáslizva ütöttem a boxzsákot, de így majd' belehaltam a fájdalomba. De egy tény vigasztalt. Nem csak én. Juwon az orra elé tartotta kezét, hogy megakadályozza a lecsöppenni akaró vércseppek útját. Pedig az arcába ütöttem. Lehet, megcsúszott az öklöm. A fájdalomtól semmi mást nem éreztem. A fiú, ha ölni tudott volna a szemével, én már halott lettem volna. Épp vissza akart támadni, de szerencsére fiatalabb társa, Sanghun közénk állt. Szólásra nyitották a szájukat, de ebben a szent pillanatban nyílt az ajtó és lépett be rajta az osztályfőnök. Az asszony annyira meglepődött. hogy álla a padlóval került közelebbi ismeretségbe, amit pár másodperccel utána követtek a kezében tartott könyvei. Alig tudott kinyögni valamit. Csak hebegett, habogott.
- Itt meg mi a jó Isten folyik?- kiáltotta el magát.
- Ez a csaj csak úgy behúzott nekem- felelte ezt az oltári nagy baromságot a sebesült.
- MiI?! Ez nem igaz! Idejött és olyan szavakkal illetett, amik nem igazak! Provokált- mondtam, de teljesen feleslegesen. Már megtanultam, hogy ebben az iskolában nem az a hibás, aki miatt történik valami, hanem az aki elkövette és ebben az esetben én lennék az a személy.Tudtam, hogy ebből csak rosszul jöhetek ki.
- Csend legyen! Mindketten az igazgatóhoz. Nyomás!
Még sosem láttam ilyen idegesnek a tanárnőt. De, egyszer mindet el kell kezdeni, nem? Szerintem ez egy szörnyen elindult nap...
Juwon-nal néma csendben sétáltunk a folyosó két oldalán, hogy a lehető legtávolabb kerüljünk egymástól. Időközben elállt az orrvérzése, de egy összetekert zsebkendőt dugott bele, biztos, ami biztos alapon. Nem mondom, de mást is feldughatna magának máshová.
Az irodához érve, én mentem előre. Bekopogtam és beléptem. Először az asszisztensével találtam szembe magam. Az alacsony, duci, festett szőke nő megilletődve nézte megjelenő alakunkat, majd egy ajtóra bökött a tollával. Vettem a lapot és egyenesen megcéloztam azt. Ahogy beléptem, egy éppen a papírmunka felé görnyedő, ötvenes éveiben járó, kopaszodó férfival találtam szembe magam. Illedelmesen meghajoltam és példámat követte a mögöttem érkező idegesítő személy is. Az úr is meglepődött rajtunk, mint mindenki.
- Fiam, veled meg mi történt?- kérdezte Juwont. Már rosszul kezdődött.
- Az úgy volt, tisztelt igazgató úr, hogy mikor elhaladtam ennek a lánynak a padja mellett, ő ok nélkül rám támadt- felelte szomorú, fájdalmas tekintettel, mint akit megérintett a dolog. Ch... Jó színész.
- Ez hazugság!- kaptam fel azonnal a vizet, ezzel csak mélyítve a megásott gödrömet.- Provokált!
- Na, és mivel provokált téged ez a kedves fiatalúr?- szögezte nekem a kérdést az igazgató.
- Olyan szavakkal illetett, amiket nem szívesen ismételnék meg- válaszoltam lesütött szemekkel. Biztos voltam benne, hogy ezt nem veszi be. Hallott már rólam...
- Vannak olyan szavak, amiket ön nem ismételne meg?- kérdezte szórakozottan. Legszívesebben őt is képen nyomtam volna, csak sajnáltam az öklömet.- Akkor én azt az ügyet le is zárnám. Juwon, nagyon sajnálom, ami történt veled. Kérlek fáradj vissza a terembe, de ha gondolod meglátogathatod az iskolaorvost is.
- Rendben uram. Köszönöm. Akkor én most elmennék a rendelőbe- azzal meghajolt és kiment, de még előtte felém küldött egy puszit, majd kacsintott. Elsőnek tátott szájjal szemléltem az eseményeket, de ezek után úgy forrongtam a dühtől, félő volt, hogy meggyullad a hajam.
- Fiatal hölgy! Magának pedig behívatom a gyámját. Kérem várakozzon a folyosón!
- De...
- Semmi de! Azt mondtam, kifelé! Az én iskolámban nem vagyok hajlandó eltűrni ezt a fajta viselkedést! Még egy fiútól sem, nemhogy egy lánytól! Meglátszik, hogy az intézetben nem lettek megnevelve. Hiányzott az apafigura. Csak azt nem értem, hogy Juwon, hogyan lehet jól nevelt, ha ön nem az. Lehet, a vérében van.
Összeszorított fogakkal és ököllel néztem farkasszemet az emberrel. A fogaim majdnem kitörték egymást. A körmeim annyira belevájták magukat tenyerembe, hogy még a vér is kiserkent.
- Nem hallotta? Nyomás!- mordult rám.
Feldúltan hagytam el a helységet. A folyosón leültem az ott elhelyezett székekre. Nem tudtam elhinni, hogy a diri valóban ezt mondta! Még, hogy hiányzott az apafigura. Ha ő lett volna az az ember, aki a példát mutatja, lehet még több verésben lett volna részem. Részünk, a többi gyerekkel együtt. Megsebzett tenyereimet vizsgálgattam, miközben vártam az ítéletem időpontját.
Nem is kellett sokáig várakoznom. Han asszony jött értem, akivel mellesleg olyanok voltunk, mint észak és dél. Azóta utáljuk egymást, hogy nyolc évvel ezelőtt megbüntetett azért, mert nem mentem vacsorázni. Miatta kellet felmosnom az étkezőt. Miatta tudtam meg, hogy Baek hogyan halt meg, ami, mondjuk nem is olyan rossz. Azóta is barátok vagyunk a szellem-fiúval. Bár, voltak hullámvölgyeink az elején, mikor nem voltam képes elfogadni, hogy igen is látom a szellemeket. Vagyis csak egyet. Őt.
A nő úgy vonult be az irodába, hogy rám sem nézett. Nem tudtam, hogy most utána kéne-e mennem vagy jobb, ha kint maradok. Szóval inkább maradtam. Ólomlassúsággal halad előre a falra függesztett óra másodpercmutatója. Azt hittem, hogy egy örökkévalóságig ültem ott, de aztán nyílt az ajtó és egy kedélyesen nevetgélő Han asszony lépett ki rajta, nyomában az igazgató úrral. Rám néztek és mindketten elhallgattak. Szemükben megvetés, lenézés és undor tükröződött.
- Nyugodjon meg, drága igazgató úr! Hye Micha megkapja a neki járó büntetését. A viszont látásra- búcsúzott egy meghajlás keretében a nő.
- Úgyszintén! Örültem a találkozásnak!- majd becsukta irodája ajtaját.
- Gyere te kis semmirekellő! Megtanítalak, hogyan kell viselkedni- vetette oda nekem az asszony és elindult.
Ezen a helyen fordítva működnek a dolgok. Itt nem igaz az, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. Itt mindig én esek bele és süllyedek egyre mélyebbre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése